Kedves Látogató!

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önt Doboz Nagyközség honlapján! A régi kézírásos emlékeinkben Békés vármegye községei és városai közül Doboz nevével találkozunk legelőször. Egy 1075-ből származó oklevél szerint itt laktak I. Géza király kondásai, akik a hatalmas tölgyerdőkben makkoltatták a király disznóit. A település néveredetéről több verzió is van, az egyik talán legelfogadottabb felvetés szerint a szláv dub, dubova, dubovy tölgy, tölgyes szavakból származik, de feltételezhető a régi magyar nyelv szerinti az apró sárga szilva jelentés is. Eleinte az itt élők halászattal, vadászattal, pásztorkodással foglalkoztak. A lakosság később áttért a méhészkedés mellett a mezőgazdasági termelésre is. Árpád-kori emlék a Dobozt körülvevő erdőben alkalmi menedékként funkcionálható, 11. századi földvár, Sámson vára, amelyhez legenda is kapcsolódik. A falu 1403-tól 1566-ig a gyulai uradalomhoz tartozott. 1665-ben a török teljesen elpusztította. A lakosság az erdőkben, mocsarakban keresett menedéket. Ezután a népesedési folyamatoknak köszönhetően újra lakottá vált.
1798-ban került a Wenckheim család birtokába, uradalmi központ lett. A ma általános iskolaként működő kastélyukból irányították a vésztői és csorvási, európai hírű mintagazdaság-birtokukat. Hajdan több vízfolyás szállította a vizeket Doboz határában. A 19. századi vízrendezés legfontosabb részeként a Fekete-körös jelentős mederszakaszát leválasztották a mai Kettős-körösről. A Kastélyparkba Wenchkheim Dénes építtette a neoromán stílusú Szent Kereszt Kápolnát és családi kriptát, mely csodával határos módon eredeti külső-belső épségében maradt ránk. Számos látogatója van határainkon innen és túl.

Tovább