Doboz

Doboz nagyközség Békés megyében, a megyeszékhelytől, Békéscsabától 13 km-re északkeletre fekszik, és mintegy 383 hektáron 4666-an lakják. 

A település Békéscsaba, Gyula és Sarkad felől közelíthető meg műúton. Autóbusz közlekedése jó. Vasútja nincsen. A Kettős-Körös a település határán folyik át, és mintegy négy kilométerre fekszik a közigazgatásilag hozzá tartozó Szanazugtól, a Fehér- és a Fekete-Körös összefolyásának helyétől, mely az utóbbi időkben üdülőteleppé fejlődött. Doboz a Körös vidékhez tartozik. 

Hajdan Doboz határában egész sereg vízfolyás szállította vizeket, mint például a Sebes-fok, a Kis-Körös, a Kis-folyás és a Fekete-Körös. Az akkori folyók nagy részét már vagy kiszáradva, vagy pedig állóvizeket alkotva találjuk. A folyó közelsége áldás és gond Doboznak, hiszen a könnyen elérhető kikapcsolódást, szép természeti környezetet jelentő Körösök egyszersmind gyakori árvízveszélyt okoznak. A Doboz helynév eredetén még mindig vitatkoznak a szakemberek. A "Doboz" - "Duboz" pár magyarázata alapján Doboz nevének eredete csak a szláv "dub, dubova, dubovy=tölgy, tölgyesből" vezethető le. Mások szerint a régi magyar nyelvben apró, sárga szilvát jelent, és valószínűleg azért az elnevezés, mert a településkor az erdők mellett, gyümölcsfák, elsősorban szilvafák is voltak bőségesen. Egyéb írásos emlékek szerint a nagyközség neve magyar névadással, személynévből keletkezett. Régi kézírásos emlékeinkben a vármegye községei és városai közül Doboz nevével találkozunk legelőször. 

Ezért nevezik Dobozt a vármegye legrégibb falujának. 1075-ben már Dobozon laktak I. Géza király kondásai. Az ásatások során több Árpád-kori település és egy földvár nyomára bukkantak. Doboz ebben az időben és ezután is jó sokáig e békés vizek közepette állott. A lakosság ezért sokáig ősfoglalkozásainkat űzte: halászott, pákászott, vadmadarakat fogott és főként pásztorkodott. Az idő múlásával a doboziak rátértek a gyümölcsfanevelésre és a méhészkedésre is. Egy 1138-ból származó oklevél szerint a doboziak már javában méhészkedtek. 

1403-ban Zsigmond király Maróthi János macsói bánnak ajándékozta a települést, ami a család kihalása után visszaszállt a koronára, de nem hosszú időre, mert Mátyás király odaadományozta fiának, Corvin Jánosnak. 1403-tól 1566-ig a gyulai uradalomhoz tartozott Doboz. 1566-ban, Gyula eleste után a község nem szűnt meg, sőt, néhány jobbágy olyan vagyonra tett szert, hogy képes volt megváltani magát. A törökvész idején az erdők és vizek jó búvóhelyül szolgáltak. A Veres család volt a község földesura. Ebben az időben lett Doboz Békés község szomszédja. 1665-ben a török Dobozt is elpusztította, a település teljesen elnéptelenedett. 1699-ben ugyan megindult egy letelepedési folyamat, de 1703-ban ismét el kellett menekülniük az itt élőknek. Az új betelepülők elfoglalták Mező - Megyer északkeleti részét is, majd utóbb Gerla - Póstelek községet is idecsatolták. A török kiűzése után, 1720-ban Harrucken báró lett a település földesura. A község 1740-tõl 1780-ig a békési szolgabírói járáshoz, azután pedig a gyulai járáshoz tartozott annak megszűnéséig. Doboz 1798-ban került a Wenckheim család birtokába. A jobbágyság felszabadítása után -1848- ban a telelepülésnek mindössze negyed része lett falu népéé, a többi maradt a Wenckheim család birtokában. A XIX. század végén Wenckheim József Antal unokaöccse, Wenckheim Rudolf építtette a ma általános iskolaként működő kastélyt, mely több uradalom központja lett. Innen irányították a vésztői és a csorvási birtokukat. Wenckheim Dénes kérésére Nikolaus Schiedek bécsi építőmester tervei alapján 1902-re megépült a neoromán stílusú templom és családi kripta, mely ma is idegenforgalmi látványosság. 1930-ban 6469 lelket számlált Doboz. A lakosság 89%-a őstermeléssel foglalkozott. 1948-ban alakult meg a Petőfi Termelőszövetkezet. A tsz. 1992-ben átalakult mezőgazdasági szövetkezetté. Ipartelepítés 1969-ben kezdődött el, amikor a gyulai Harisnyagyár telepet létesített, majd a békéscsabai Kötöttárugyár helyezte ki telepét. Doboz 1971-ben nagyközségi rangot kapott, mely az utóbbi években jelentős fejlődésen ment keresztül. E fejlődés eredményei a vezetékes ivóvíz hálózat, a gázvezeték kiépítése, az intézményes szemétszállítás megvalósítása, az intézmények fejlesztése, az utak portalanítása. Az Önkormányzat által alapított intézmények: Óvoda, Iskola, Könyvtár, Művelődési Ház, Egészségügyi Központ, Oktatási Intézmények Gondnoksága, Gondozási Központ, ezen belül Gyermekjóléti Szolgálat, Idősek Klubja, Bölcsőde. 

A Nagyközség további fejlődéséhez nagyon fontos lenne a szennyvízhálózat kiépítése, iskolai tornaterem, és idősek otthonának megépítése, valamint Szanazug üdülőterület gázellátásának megvalósítása. Jelenleg több élelmiszer-, vegyi, műszaki bolt, italbolt, cukrászda, cukrászüzem és pékség működik magánkézben. 

A település központjától mintegy 4 km-re van Doboz- Szanazug üdülőterület. Szanazug a Fehér és Fekete Körös deltájánál a Kettős- Körös két partján fekszik. Levegője tiszta, üdülésre, pihenésre alkalmas terület. Jelenleg több mint 300 üdülő, egy 250 főt befogadni képes ifjúsági tábor valamint a Körös bal partján kemping várja a pihenni, üdülni vágyókat. A két part között személyszállító komp biztosítja az átkelést. A kikapcsolódás, szórakozás, pihenés különböző formái biztosítottak. A vízpart adta lehetőségek miatt a kirándulók, turisták kedvenc pihenőhelye, mely az utóbbi időben rohamos fejlődésnek indult. Az üdülőkörzetet a nyári szezon idején rendszeres autóbuszjárat köti össze a megyeszékhellyel.Az üdülőterületen jelenleg 21 üdülőtelek vár értékesítésre. 

A település bővelkedik vízfelületekkel. Természetesen a legnagyobb vízfelület a Kettős- Körös, nagyobb állóvize a Kettős- Körös hídja és a dobozi körtöltés között, mintegy 2,8 ha-os két egységből álló horgásztó nemcsak a horgászok, de gyakran családtagjaik közkedvelt kiránduló helye is. A település bel és külterületén mintegy 30 km hosszan halad át /az Ó- Körös, egykori Fekete Körös/ melynek rekonstrukciója jelenleg van folyamatban. A vadászatot kedvelőknek is lehetőséget nyújtanak a települést körül vevő erdőségek, mely nagyságát tekintve megközelítőleg s közigazgatási terület 20%-át teszi ki. Idegenforgalmi szempontból igen jelentős a Kettős- Körös hídjától 150 m-re fekvő Marói erdőben lévő „Vadász” Panzió és környéke ad otthont a minden év szeptember első napjaiban megrendezésre kerülő Országos Vadásznapok Megyei rendezvényének. A kedvező természeti adottságokkal rendelkező nagyközség és környéke bővelkedik látnivalókkal. 

A település központjában kellemes kis park fogadja az idelátogató turistákat. Közepén a Millennium tiszteletére, a Millennium évében, Doboz Nagyközség Önkormányzata által emeltetett köztéri szobor a „Furulyázó Pásztor” áll, mely az ősi település lakosainak életmódjára utal. A szobor Mészáros Attila szobrászművész alkotása. A település központjában továbbsétálva tűnik fel az 1794-1798 között késő barokk stílusban épült Református templom. A műemlék jellegű épület építészeti különlegessége a külső falakat díszítő íves záródású falfülkék, melyekben az ablakok helyezkednek el. A templom kézi faragású tölgyfa berendezése különösen értékes. Az orgonája 1912-ben készült, szintén műemléki védelem alatt áll. A Református templom szomszédságában található a település I. és II. világháborús áldozatainak emlékműve. Ezen ősi községben gyűjtött népdalokat Bartók Béla 1906-ban. Ennek a gyűjtőmunkának emlékét őrzi a Községháza falán elhelyezett emléktábla. A volt kastély mögött a Holt – Körös ágától körülölelve 6 hektáros kastélypark fekszik, mely 150 éves kocsányos tölgyeket őriz. A park 1979 óta természetvédelmi terület. A vésztői úton áll az 1863-ban épült romantikus stílusú háromszintes silótornyos magtárépület, Ybl Miklós kiemelkedő alkotása, mely agrártörténeti emlék. Településünk 2004. évben Magyarország legtisztább települése címet nyerte el. 2005-ben "Virágos Magyarországért" környezetszépítő versenyben a községek kategóriájában 2. helyezést ért el, melyet a bíráló bizottság diplomával ismert el.