TESTVÉRTELEPÜLÉS

                           

 

Ozsdola

Ozsdola, Kovászna megyében, a Kárpátok belső ívén, a történelmi Magyarország legkeletibb csücskén helyezkedik el. Ozsdola Község és Doboz Nagyközség testvértelepülési kapcsolata hivatalosan 1996-ra nyúlik vissza. Több kölcsönös látogatás után a hivatalos kapcsolatokon túl baráti szálak is összekötik a két települést. A települések küldöttei részt vesznek kiemelt kulturális eseményeken, megemlékezéseken.
Az ozsdolaiak vendégszeretetével a szívükben, az ott élők barátságával térnek haza a doboziak a látogatások alkalmával. A kölcsönös tisztelet és barátság jeléül településünk is nagy szeretettel fogadja az ozsdolaiak küldöttségét, látogatását.

Köves Mihály polgármester úr 2019.március 15-i ozsdolai látogatásakor az alábbiakat fogalmazta meg a két település kapcsolatáról:

„Legyél bárhol a világon, mindig tudnod kell, hogy nem vagy egyedül. Ha bölcsőt, ha házat építesz, mindig azért teszed, mert a közösséghez akarsz tartozni.
Mi, itt Közép-Európa szívében hiszünk abban, hogy nem vagyunk egyedül, hogy mindig vannak társaink.
Ha bizonyos élethelyzetekben ennek az ellenkezőjét gondoljuk, akkor is tudjuk: ez csupán olyan próbatétel, amellyel kitartásunkat, a szűkebb és a tágabb közösség iránt érzett igaz érzéseinket teszteli a világ.
Azt szeretném, ha a közös múltunk, érzelmekben, kézszorításokban, küzdelmekben, tiszteletben és elismerésben gazdag pillanatait senki se vehesse el tőlünk.
Azt szeretném, hogy az általam hozott, az itt élők iránt érzett megbecsülés és tisztelet még sokáig itt maradhasson, hogy az Önök vendégszeretetét hazavihessem, hogy egymástól távol is érezzük, kapcsolatunk nem a véletlen műve, hanem értékteremtési és értékmegőrzési szándékunk bizonyítéka.
Azt mondják: „a kötelék, amely igaz családod összefűzi, nem a vér, hanem az egymás élete iránti tisztelet és a benne lelt öröm”.
Magam is így gondolom. A családfáinkat nem egy sorba, viszont egy erdőbe ültették.
A szemeink talán mást keresnek a távolban, füleink más zajokra lesznek figyelmesek, és talán más-más ízeket szeretünk az asztalnál.
És mégis, a tisztelet és az öröm nevében fogadtunk közösséget egymással, ami messze túlmutat a különbözőségeken.”